Nem gondolta, hogy valaha eljön az életében az az idő, amikor azt kutatja: milyen tartalékai lehetnek, amit még felhasználhat a megélhetésükre! Elsősorban nem a zsebek kikutatására gondolt – bár az őszi kabátjában talált 500,- Ft-ot, aminek nagyon örült, és nem a két db 1.000,- Ft-os Erzsébet utalványra, amit még nem mert beváltani, csak tartalékolja, -hanem amiből még kihúzhatja plusz egy hónapig. Eszébe jutott, hogy pár évvel ezelőtt amikor folyószámla hitelt igényelt a banktól, kötött valamilyen biztosítást, amit bármikor visszaválthat. Nosza el is indult a bankfiókba, amiről korábban is tudta, hogy évekkel ezelőtt túszt ejtettek itt a rablók, de azon meglepődött, hogy kulcsra zárják és egy biztonsági őr engedi be az embereket, aki mindjárt meg is tudakolja az ügyfelektől jöttüknek okát. Tulajdonképp nem tartozik rá, de mit lehet tenni? Egyébként egy nagyon kicsi fiókról van szó, ahol pár ügyintéző tevékenykedik, csak egy nagy bökkenő van: mindenki hallja a másik pénzügyeit, megtakarításait, és egyebeket… pedig nem akarta hallani az idősebb házaspár célbetétjének az összegét, viszont az is zavarta, hogy amiért ő jött, azt is hallja az a pár várakozó! Mégis csak bizalmi dolog a pénz, ami nem tartozik másra. Még a gyógyszertárakban is meghúzzák azt a bizonyos vonalat, hogy eddig, és ne tovább, akkor pont egy bankban nem figyelnek erre? Persze nem ez a legnagyobb problémája, már csak kicsit érezte az arcán a szégyent, amikor meg kellett indokolnia, miért is mondja fel a biztosítását! Legszívesebben a képébe vágta volna az ügyintézőnek a puszta tényt és magyarázatként hozzá tette volna: de igazságtalanul és jogtalanul rúgták ki, de ahhoz idő kell, hogy mindezt bebizonyíthassa! … Mellesleg épp elég megalázó volt, amikor a kirúgása után már a második hónapban értesítette a bank, hogy nem érkezett a számlája munkabér, és ha az így folytatódik, vissza kell fizetnie a folyószámla hitelt. Hurrá! Na igen, ez is a mélyrepüléshez tartozott, hiszen ő már senki…. legalábbis a pénzintézet szemében. Azért írt egy levelet a vezetőknek, amelyben közölte, hogy ugyan 17 éve az ügyfelük, és idáig minden bizonnyal hasznot húztak belőle, most viszont nincs keresete, így már egyáltalán nem fontos. Szíve szerint ott is hagyta volna őket, de nyilván a többi bank se sokkal jobb a „Deákné vásznánál!”
Valamit ki kéne találni arra az esetre, amikor ki kell mondania a szót: munkanélküli! Mondjuk milyen reakciót váltana ki az emberekből, vagy az ügyintézőkből, ha készítene egy táblát, ráírná vastag filccel, és csak felmutatná! Biztos azt hinnék, hogy meghibbant… pedig nem, ez egyfajta védekezés, nem látszik semmi különös az arcán, az eszével próbálja felfogni, csak valahogy a lelke nem tud lépést tartani vele… azóta más szemmel néz a hajléktalanokra is, – nem mintha régebben lenézte volna őket, – talán sokkal jobban sajnálja szerencsétleneket, pláne akiken látta: ha még lehetőséget kapna az élettől, boldogulhatna. Maga is meglepődött mikor az üzlet előtt egy Fedél Nélküli újsággal a karján állt az idős nő. Sovány testén viszonylag jó állapotú ruha volt, arca nem mutatta, hogy kér a sajnálatból, nem szólított meg alázatosan és kérlelően senkit se, csak állt és maga elé nézett. Érdekelte volna a sorsa, hogy került ide, hány újságot tud „eladni”, van-e akihez szólhat este… nem tudott mellette csak úgy elmenni, erőt vett magán mikor megszólította, bár érezte, hogy kicsit remeg a hangja: „mennyibe kerül az újság”? Azt mondta erre mosolyogva: „ nincs bolti ára, amennyit ad érte” A tenyere izzadt lett, olyan szorosan fogta a bevásárló kosárból kivett 100,- Ft-ost. A pénztárcájában lapult még egy 200,- Ft, azt is odaadta neki. Az „ áldja meg a jó Isten” mondatot már csak félig hallotta, mert közben elindult, és nyelte a könnyeit. Azt hirtelen nem tudta eldönteni, hogy melyikük a nyomorultabb… persze ezek olyan érzelmi megnyilvánulások, amelynek teret kell adni, de utána menni kell előre, mert kiéhezett a sikerre, és tartalékolnia kell energiáiból, hiszen hamarosan elérkezik munkaügyi perének – második felvonásához…
Már a kezdettől olvasom a blogodat, bár sajnos nagyon ritkán írsz – gondolom oka van, hogy miért –
de most van az perc, amikor úgy érzem muszáj hozzá
szólnom. El se tudom képzelni, hogy miért gondolod,
hogy szégyenkezned kell a munkanélküliség miatt.
Egyrészt sokan vannak munkanélküliek – bár ez nem
vigasz – másrészt pedig nem azért rúgtak ki, mert
lusta és rosszul dolgozó voltál. Szerintem semmi
okod, hogy kényelmetlenül érezd magad emiatt,
azt hogy mérges vagy és dühös azt viszont megértem.