A dráma folytatódik

Ha röviden össze akarná foglalni mi történt vele az elmúlt hónapokban és lelke mélyéről előveszi a maradék optimizmusát, akkor is úgy érzi: folyamatosan hullik rá a fekália és ő próbál minden egyes darabot lerázni magáról! A kirúgása egy olyan negatív spirált vont maga után, hogy nem győz vele lépést tartani! Nem csoda, ha hasonló élethelyzetben lévő emberek összeomlanak egy ilyen krízis után, hiszen nem csak az igazságtalanság tényével, a nélkülözéssel, a kitaszítottsággal kell megküzdenie, hanem a hosszan tartó kilátástalansággal, ami nem tudni, hogy meddig tart. És ennek tudatában még nehezebb, hiszen az emberi lélek bírja a megküzdési folyamatokat, de azt nem tudja, mennyi a tartalék és mikor fogy el. Naponta el kell hitetni magával, hogy nem egy nagy nulla, hanem egy értékes ember, aki most nehéz helyzetben van.

Pedig kilóg a sorból, na jó, ezt mindig is tudta, de most máshogy… A házban, illetve a környéken lakók megkérdezték már: „mikor dolgozol, hogy napközben többször is látlak?”… volt amikor úgy érezte: nem elpirult, inkább valami láthatatlan szégyenfolt ült ki az arcára, és nem kezdetett hosszú magyarázkodásba… hiszen még saját magának se tud ép eszű magyarázatot adni, a gyermekének még ennél is kevésbé. Megszámlálhatatlan helyen próbálkozott, elsősorban újságnál, rádiónál, tévénél, szép lassan körbe ért, de az ő tudása sehova sem kell! Tudja, az életkora sem előny, de egy középkorú ember már esélyt sem kap? Sajnos a szakmán kívül is ugyanez a helyzet. Közben letelt a három hónap álláskeresési járadék, ami 77.000, Ft-ot hozott havonta a konyhára! De lehet még ennél mélyebbre is süllyedni, mármint anyagilag, amikor még csak segélyhez sem hasonlítaná a havi bevételt.

A nagy Kormányablak intézi ennek a papír munkáját, ami tulajdonképpen egy légtérben van az Okmányhivatallal. A sorszámot egy másik épületben lévő biztonsági őr adta, úgy, hogy közben szalonnázott, ( reggelizett) és harsányan megkérdezte: munkanélküli? Mire csak bólintott, majd méla undorral odadobott a pultra egy sorszámot, ami csak kicsit volt zsíros. Azt nem lehet mondani, hogy nagyon kényelmes volt a várakozás, pláne úgy, hogy egyáltalán nem lehet diszkréten beszélni az ügyintézővel, hiszen a várakozók között voltak, akik az okmányaikat intézték. A három alkalmazottból az egyik folyamatosan szilvát evett, a másik a monitort bámulta, majd a harmadik viszonylag korrekt módon elintézte a dolgokat. Végezetül azt mondta: értesítenek majd a döntésről, vagyis elbírálják, hogy jogosult vagyok-e a 22.800,- Ft foglalkozást helyettesítő támogatásra! Nesze neked rongybicikli. Gondoltam, majd postán kapok egy értesítést, de nem, két hét múlva jött egy hölgy a Kormányablaktól környezettanulmányra! Mennyi a jövedelmem, milyen értékeim vannak, milyen vagyonom, milyen a bútorzat, kitől kapok esetleg segítséget? Nem tagadom, hogy felháborodtam és ennek hangot is adtam: egy szóval nem említették a hivatalban a környezettanulmányt, és azt sem, hogy a „nyomoromat” kell bizonyítani közel 40 év munkaviszony után. Még az is szóba került, hogy anyukám és a testvérem is támogatott, erre megkérdezte az ügyintéző: „ ez az összeg havonta 25.000,- Ft-nál több volt ”? megnyugtattam az illetőt, hogy ez nem minden hónapban fordult elő… végül megkaptam a csodás határozatot, és azt is, hogy egy hónapban egyszer van „feladás”, tehát október hónapban nem kap egy fillért sem, majd novemberben, de ha a határozat még egy hetet késik, akkor csak decemberben. Kérdezte az ügyintézőtől: ezt most komolyan mondja? Augusztus 23- a óta ellátatlan vagyok,ami azt jelenti, hogy 0 jövedelmem van, és még csak novemberben fizetik ki a járandóságomat? Hogy fordulhat ez elő 2015-ben Magyarországon? Én, aki 14 éves korom óta becsülettel dolgozom, egy beteg gyerekkel, lakáshitellel a nyakamon… és ez a volt munkaadómnak köszönhető, ahol 15 évet becsülettel ledolgoztam, bizonyítottam…Természetesen továbbra se hagyom magam, és minden megmozgatok az ügyben, hogy elnyerjem az igazamat, vagy itthon, vagy az Emberi Jogok Európai Bizottságánál