… és az utolsó csepp is kicsordul! Eddig is tudta, hogy nagy a baj, és akiktől ez idáig segítséget kért, (munka ügyben) vagy nem tudtak, vagy nem akartak érdemben reagálni a megkeresésre. ( kivétel az a pár ember, aki kifejezte együttérzését és arra biztatta, hogy ne adja fel)
Ugyanakkor az is tény: nagyon beszűkültek azok a lehetőségek, ahol ő dolgozni tudna. Tulajdonképpen azt is leírhatná: nem kell sehova, nincs helye sehol! Pedig úgy jelentkezett az állásokra, hogy rögtön ajánlatokat is küldött: miben és milyen új ötletekkel gazdagítaná a szerkesztőséget. Volt olyan illető, akinek telefonban már a hangján érezte: a háta közepére sem kívánja, de legalább cseppet sem volt kedves! Jó, az eszével tudja: ilyen ez a világ, de ő ebből nem kér. Elege van a politikai csatározásokból, ( melyik „Nagyember” milyen média hatalom felett uralkodik) úgy tűnik a szakmai tudását – örökre félre kell tenni, mert nincs helye a szakmában!
Hosszú listát tehetne közzé, hány befolyásos embert keresett meg kétségbeesésében, eleinte azért, hátha segítenek visszakerülni a munkahelyére, később pedig már azért, hogy tudomásukra adja: tényleg átbírtak nézni ezen a súlyos problémán, és csak akkor volt nekik fontos, amikor ők kértek tőle nyilvánosságot?
Időközben még annak is utána nézett, vajon mennyit kell még dolgoznia ahhoz, hogy elérje a 40 évet? Könnyek szöktek a szemébe, amikor kiderült: 3 azaz három év hiányzik! Pedig ha meglenne, akkor korkedvezménnyel elmehetne nyugdíjba, és élhetne, mint „ disznó a dagonyában”!
Tehát a munkáltatója nem csak akkor szúrt ki vele, amikor a csoportos leépítésbe őt is betette, hanem a maradék életére is kihatásra lesz, hiszen ha minimálbérért is foglalkoztatnánk valahol, akkor az a kevés összeg, lehúzza majd a nyugdíját! Na igen, ebbe is egy kicsi belehalt, de már nem marad más fegyvere, minthogy maga kitaláljon valami olyan munkát, ami közel áll hozzá, és még pénzt is kap érte.
A másik szál pedig a jogi procedúra, ami sokáig eltarthat, még megalázó is lehet, de nem hagyja magát…
a kisebbik gyerkőc azért nem felejti el szinte naponta megkérdezni: „ ugye még nem leszünk „utca lakók”?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: