Hát eljött az utolsó pillanat is, már csak egyetlen aláírás hiányzott a teljes elszakadástól, és amikor egy táskában elhozhatta azokat a tárgyakat, amelyek évek óta az íróasztal fiókjában foglaltak helyet: almapucoló kés, csoki, szőlőcukor, néhány levél a volt riportalanyaitól – amit még postán adtak fel, – pár gyerekrajz,amit szintén neki címeztek, hálából…egy darabig törte a fejét, ki lehet az illető, mert az nem sokat mondott, hogy Dombóvár – Pálma és Rami. Ám egyszer csak beugrott: a nevelőszülő család! akik örökbe fogadtak egy kislányt, utána meg még kettőt, és ha jól emlékszik velük volt egy féléves kisfiú is, akit a rendőrök segítségével menekítettek ki egy zülött családból! Milyen megható volt a történet: egy mesekönyvet írtak a nevelőszülők a vér szerinti nagy lányukkal közösen, és az egyik kislány megmutatta, hogy a kórházban feküdt baba korában, és onnan hozták haza… na igen, ezek olyan szívszorító történetek, ami ennyi idő után is könnyet csalnak a szemébe, és ilyenkor érzi egy vérbeli riporter, mit is jelent a szakma!
Egyébként simán ment minden, megölelt néhány bérosztályon dolgozó kollégát, akiket régebben is ismert, és nagyon jól esett neki, hogy nem csak a puszta adminisztrációt bonyolították le… a volt szerkesztőségében is érte némi öröm: akik ott voltak odajöttek, átölelték, megpuszilták. Miközben sorra pakolta a fiókjait, azért beszélgetett is, ez olyan felemás érzés volt, érzelmek, kötődés, és annak elengedése, mert neki ott már nincs helye!
Azon már egy cseppet sem csodálkozott, hogy a volt főnöke a szokott helyén ülve maradt, nem jött oda hozzá, nem kérdezte meg hogy van, miből ad majd enni a gyerekének, és egyáltalán semmilyen emberhez méltót nem cselekedett!!! ez önmagáért beszél! És még nyugodtan a tükörbe bír nézni? Nem zavarja, hogy a beosztottai azért nem hülyék, és pontosan leveszik a reakcióját?
De ez már nem az ő ügye… kicsit szánakozva nézte az ott maradottakat, hányféle nyomásnak kell megfelelni, aminek a szakmához már gyakorlatilag nincs köze, csak végre hajtják a parancsokat, de megérti őket is…
Neki itt és most befejeződött a 15 éves szakma, máshol, másképpen, szakmai tudással, felszabadultabban, boldogabban, közösségben vagy anélkül, de elkezdődik majd egy új élet, amihez nagy reményekkel fut neki…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: