Az ünnep, ami neki mégsem az…

Automatikusan készült az ünnepre, ahogy szokott: némi ajándék beszerzése, bevásárlás, főzés, takarítás és minden ami ezzel együtt jár. Az ünnep érzése ezúttal elmaradt, ugyan minek is örülhetne? Persze a gyerekek, – bár már nagyok) de ugyanúgy elvárják a „ Nyuszi hozta ajándékokat”, mint mikor kisebbek voltak. A nagyobbik gyerkőc fogalmazta meg egyszer így: „attól mert nagyok vagyunk, nekünk is jár a csoki” mit lehet erre mondani? Hát persze!

Egyik volt riportalanya kereste meg emailben, a történet arról szólt, hogy egy vidéki kisfiú beteg lett, csontvelő átültétesen esett át a fővárosban, miközben az anyuka egyedül neveli őt, és a testvérét is. A fiú mellesleg ügyesen focizik, azonban a betegség idején ezt nem tehette. A felépüléséhez jótékonysági mérkőzéseket is szervezet a sport egyesülete.  Ahogy jobban lett, és javultak az eredményei, és már nem kellett a „széltől” is óvni, újra elkezdhetett edzeni. Az apuka viszont nem áll a helyzet a magaslatán, és ebből kifolyólag a gyerek nem szívesen megy hozzá! És erre mi a reakciója? „Akkor majd a rendőrség fogja hozzá vinni!”

És még egy csavar van a történetben: miután bemutatták a család anyagi helyzetét, ami nyilván nem túl rózsás, már csak azért sem, mert az anyukának muszáj volt beáldozni a munkahelyét, hetente többször a budapesti kórházba szállítani a gyereket, és mellette fizetni a megannyi kiadást, ami ilyenkor lenni szokott! Szóval érkezett a riport bemutatása után egy olyan felajánlás, hogy amíg a fiú nem gyógyul meg, és ennyi kiadásuk van, havonta 50.000,- Ft-al támogatják a családot. És sajnos ez csak ígéret maradt, ami azért nagy kár, mert tényleg megérdemelnék a támogatást, annyit küzdöttek az egészségért. Persze visszaírt az anyukának, hogy szívesen segítene, de nem tud… már csak mint magán ember léphet kapcsolatba az illetővel!

Még mindig kapja a sajnálkozó leveleket, jó érzés olvasni, hogy sokan nem felejtették el! És már itt  van a jövő hét, ami hozhatna már valami jót … több ismerőse is megkérdezte: és hogy bírod? Mit lehet erre válaszolni? Hol így, hol úgy, leginkább igazságtalannak érzi és az is, az már csak hab a tortán, hogy egyetlen egy fórumon sem hallgatták meg, cégen belül, és cégen kívül sem, pedig van köztük olyan, akinek hivatalból válasz adási kötelezettsége van! Azért még körülnéz, kit kereshet meg ez ügyben!

Így mennek a dolgok napjainkban, de nem vesztette el a hitét…