Várakozás, bizonytalanság, kiszolgáltatottság… mindhárom érzés uralja egyszerre, és bár egyre inkább el akarja hitetni magával, hogy még jobbra fordulhat az élete, de nem látja tisztán a folytatást! Kicsit hasonló az érzés, mint amikor a sportoló elhiszi, hogyha megugorja az olimpia csúcsot, bajnok lesz, és az egész világ őt ünnepli, de mi van az odavezető úttal? Milyen hosszú lesz, hány akadályt kell legyőzni, hány sérülést kell elszenvedni, hányszor kell magát megrázni, hogy most nem sikerült, de legközelebb biztosan fog?! Na azt nem tudja, de tartalékol az erejéből, mert felül kell kerekedni a veszteségeken, csak így győzhet!
Ezekben az időkben még magányosabbnak érzi magát, még jobban szembesül azzal a visszafordíthatatlan ténnyel, hogy nincs társa, aki átölelné, akihez odabújhatna…. és hiába tudja az eszével, hogy ez régóta így van, attól ez még egy plusz „ szenvedés”. Bár ebben a helyzetben, ha hirtelen megismerkedne valakivel, és megkérdezné: mi a foglalkozásod? Mit válaszolna? Kirúgott újságíró + munkanélküli! Elég hülyén hangzik, bár vélhetően csak átmeneti állapot.
Egyébként számtalan helyre írt már és vár visszajelzést, egyelőre csak egy újságtól írtak vissza, hogy bár nagyon jó témákat ajánlott, de nincs státusz és sajnálatos módon, mint külső munkatársat sem tudják foglalkoztatni, mert egész egyszerűen nincsen rá pénz! ( azzal magyarázta a főszerkesztő, hogy a vasárnapi bezárások és a reklámtörvény miatt, ők is kénytelenek voltak meghúzni a nadrágszíjat) még egy helyről érdeklődtek, ha az sem jön össze… bezárul a kör. Akik ez idáig nem válaszoltak munka ügyben, nagy valószínűséggel már nem is fognak. Milyen érdekes, sosem járt állásinterjúkra, nincs különösebb tapasztalata az önéletrajzok és motivációs levelek megírásában, viszont sok mindent elmond majd neki a fogadtatás, a hozzá állás, hogyan kérdezik, neki ehhez jó orra van, hiszen a hosszú évek alatt számtalan típusú emberrel találkozott, és nem szokott tévedni.
Egy biztos: az életének ez a része lezárult, bárhogy is fáj még, és bár jól tudja, hogy a lét nem állandó, a változások folyamatosan jelen vannak, de erre nem tudott felkészülni. És nem csak arról van szó, hogy kihúzták a talajt a lába alól, és a biztos jövedelmét, hanem azt is elvesztette, amit annyira szeretett. Tulajdonképpen nem lehet azt mondani, hogy elhagyja magát, teszi a dolgát minden nap, bár olykor kedvetlenül és automatikusan.
Ezt sürgősen pótolnia kell, a felborult egyensúlyát minél hamarabb visszabillenteni, nem akarja, hogy rámenjen az egészsége. Sokszor olyan fáradt estére, mintha egész nap kemény fizikai munkát végzett volna, persze így van ez, ha fáj valami, és ha a megoldatlan ügyek dolgoznak a lélekben…
Mi jöhet még?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: