Meghatottság, könny, mosoly, némi hidegrázás és rengeteg blog látogató! Így foglalhatná össze legfrappánsabban a keddi napot. Akik követik a történetét (immár másfél hónapja) lehet, hogy olykor már elkezdték unni a nyomorúságát, arra viszont nagyon ügyel, hogy ne legyen ez egy folyton síró, panaszkodó blog, mert nem ez a célja vele! Egy biztos: egyre többen írnak neki privát üzeneteket, és drága olvasó, nem fogja elhinni, de nagyon megható amikor ismeretlenek felajánlják, hogy ütős önéletrajot készítenek ingyen és bérmentve, témákat ajánlottak, amelyket megírhatna, a nagyon kedves fodrász hölgy, ( aki egyébként rendszeresen vágja önkéntes felajánlásból a Down szindromás emberek haját) ő is jelentkezett, hogy ajándékba befesti és levágja a haját… no és a megannyi sok bíztatás, egyszerűen fantasztikus…
Hányszor öntött ő lelket a nehéz sorsú emberekbe, hányszor bíztatta őket, hogy minden jóra fog fordulni, hányszor emelte fel a telefont, vagy írt levelet egyes riportalanyok ügyében, mert egyszerűen nem tudta elviselni, hogy milyen nehéz helyzetben voltak! Legemlékezetesebb riportsorozatát a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében készítette, kb 4 éve. A régióban volt olyan szegény település, hogy még a kocsma is megszűnt! Azon már nem is csodálkozott, amikor 40 éves nő mutatta a ruháit, amelyeket még lány korában vásárolt, és azóta is ezeket hordta…mert egyszerűen ruházkodásra végképp nem futotta, és már akkor hány lakásban megszűntették a víz-, és áramszolgáltatást. Egy 900 lelket számláló településen a lakosság több, mint a fele már reménykedni se tudott, hogy egyszer dolgozhat. A helyi élelmiszerboltban a 70 Ft-os zacskósleves volt a sláger, és a kacsa-csirke farhát…na és az boltos, aki rendszeresen hitelezett élelmiszert, különben több családban nem tudtak volna enni adni a gyerekeknek!
Milyen boldog volt, amikor a riportok után megmozdultak az emberek, és különböző felajánlásokat tettek, és ezeket összegyűjtve újból felkereshette őket. Még most is libabőrős lesz, ahogy eszébe jut…
Mindeközben jelentkezett több állásra is, holnap 10 órára is megy egy megbeszélésre, kíváncsian várja a fejleményeket. Egyelőre nem hívták a munkahelyéről, hogy az utolsó aláírás miatt menjen be a bérosztályra, de majd biztos az is bekövetkezik. Őszintén megvallva vár még pár helyről visszajelzést, mert annyi fórumon megkifogásolta a helyzetét, ahonnan hivatalból kell, hogy válaszoljonak neki.
Mindenestre a híre eljutott Angliába is, az ott dolgozó magyarokhoz, és ők csodálkozva kérdezték: és a szakszervezet, nem tud segíteni?
Talán nem tudják, hogy nálunk máshogy működnek a dolgok?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: