Egy kirúgás margójára

Kedves Olvasók! Bizonyára észrevették, hogy az utóbbi időben kevesebbet írtam. Tettem ezt azért, mert „ kipróbálhattam magam” egy rádióban. Gyakornoki szerződéssel! ami már önmagában is furcsa az én koromban. Ez azt jelenti, hogy négy-hat hétig ingyen kell dolgozni, miközben tesztelnek. Tanulságos volt az egész…íme egy kis összefoglaló Nem babra ment a játék, hanem véresen komoly… Tovább »

Hát eljött az utolsó pillanat is,  már csak egyetlen aláírás hiányzott a teljes elszakadástól, és amikor egy táskában elhozhatta azokat a tárgyakat, amelyek évek óta az íróasztal fiókjában foglaltak helyet:  almapucoló kés, csoki, szőlőcukor, néhány levél a volt riportalanyaitól – amit még postán adtak fel, – pár  gyerekrajz,amit szintén neki címeztek, hálából…egy darabig törte a… Tovább »

Kedves blog-látogatók! Ezúton szeretném megköszönni a látogatásokat és azt az együttérzést, amit hozzám intéztetek. Jól tudom, hogy sokkal többen olvassák, (olvassátok)   mint amennyi „tetszést” kap a blog! Elfogadom, hogy  kevesen mernek nyíltan írni, ( legtöbben emailen keresnek meg) de  annak egyáltalán nem örülök, hogy mindez  félelemből történik! Azt meg végképp nem tudom hova tenni, hogy… Tovább »

Egyáltalán nem számított rá, hogy ez bekövetkezhet, de ha idáig még nem lett volna száz százalékig meggyőződve arról, hogy ő rakta fel arra a bizonyos kirúgási listára, ( ami nagy titokban a dolgozók háta mögött készült); akkor abban a szituációban – mindez végleg bebizonyosodott! Ahhoz túl jó ember ismerő, hogy ne tudna olvasni és ne… Tovább »

Automatikusan készült az ünnepre, ahogy szokott: némi ajándék beszerzése, bevásárlás, főzés, takarítás és minden ami ezzel együtt jár. Az ünnep érzése ezúttal elmaradt, ugyan minek is örülhetne? Persze a gyerekek, – bár már nagyok) de ugyanúgy elvárják a „ Nyuszi hozta ajándékokat”, mint mikor kisebbek voltak. A nagyobbik gyerkőc fogalmazta meg egyszer így: „attól mert… Tovább »

Várakozás,  bizonytalanság, kiszolgáltatottság… mindhárom érzés uralja egyszerre, és bár egyre inkább  el akarja hitetni magával, hogy még jobbra  fordulhat az élete, de nem látja tisztán a folytatást! Kicsit hasonló az érzés, mint amikor a sportoló elhiszi, hogyha megugorja az olimpia csúcsot,  bajnok lesz, és az egész világ őt ünnepli, de mi van az odavezető úttal?… Tovább »

Meghatottság, könny, mosoly, némi hidegrázás és rengeteg blog látogató! Így foglalhatná össze legfrappánsabban a keddi napot. Akik követik a történetét (immár másfél hónapja) lehet, hogy olykor már elkezdték unni a nyomorúságát, arra viszont nagyon ügyel, hogy ne legyen ez egy folyton síró, panaszkodó blog, mert nem ez a célja vele! Egy biztos: egyre többen írnak… Tovább »