Amikor elkezdte írni a blogot, nem gondolta volna, hogy ekkora olvasottsága lesz! Persze nem tudja, mi a kevés vagy a sok a blog látogatottságát illetően, de az a tény, hogy az elmúlt 24 órában közel ezren olvasták a nyomorát, az mindenképpen önmagáért beszél!
Egy nagyon kedves régi munkatársa és mondhatja, hogy barátja is megkereste…. Pedig mióta a fővárosban lakik lazult a kapcsolatuk, na erre mondják, hogy az igaz barátok ott tudják folytatni, ahol pár éve abba hagyták. Szóval azon túl, hogy egy jót beszélgettek, nem sajnálkozva, hanem őszintén, (és milyen drága, megkérdezte: „küldjek pénzt?”) beajánlotta egy újsághoz! Még tegnap sikerült beszélnie a főszerkesztővel, bár státusz nincs, legfeljebb külsősként írhat, de annak is nagyon örül, csak hogy végre elinduljon valami.
Élvezettel állította össze téma ajánlatait, ami igazán ütős, és szívesen foglalkozna vele. Sajnálatos módon az utóbbi években nem engedték, hogy készítsen riportot a gyermek szegénységről (!) (ezt most nem lehet leírni?) családon belüli erőszakról, és annak következményeiről, fiatalkorú bűnelkövetőkről, akik kaphatnának még egy esélyt, de nem az érdekli elsősorban, hogy mit követtek el, sokkal inkább az, ha letöltötték a büntetésüket, mi lesz velük, ha szabadulnak? Ki várja, milyen segítséget kapnak, hogy képesek megállni a helyüket? És ha már ő maga is érintett, akkor természetes, hogy egy munkanélküli embert is szívesen elkísérne: hol és hány helyen próbálkozik, milyen megaláztatás éri közben, milyen lehetőségeket ajánlanak fel számára, mit jelent a közmunka programban részt venni, és addig miből tudja eltartani a családját?
Persze ezek mind olyan kérdések, amire csak egy elszánt, munkáját szerető, szorgalmas újságíró képes hiteles tájékoztatást adni a nagyérdeműnek.
Természetesen a vidám dolgok is érdeklik, na és a szerelem! ami kortalan, erre bizonyíték egy olyan pár, akik túl az ötvenen találtak egymásra, és olyan „őrültek” voltak, hogy a nagy szerelemben nem vették észre: bezárt a múzeum, és a kerítésen másztak át, illetve a férfi „átdobta” a nőt… irigylésre méltó, ahogy élnek, amilyen aktívak, ráadásul közösen festenek egy vásznon, egyszerre, csodálatos képeket!
Miközben gyűjtötte a témákat, összeszorult a szíve: kaphat-e még lehetőséget az élettől a szakmáját illetően? Mert készíthet még különböző blogokat, és írhat kedve szerint, de ez nem hoz a konyhára pénzt, ha csak nem talál szponzorokat…egyelőre erről még nincs szó.
Ami a fizikai állapotát illeti, a hidegrázást ( fázást) olykor felváltja a fejében lévő abroncsszerű szorítás, és pár dupla vérnyomáscsökkentőt szed és naponta iszik citromfű teát, nem tudja meddig bírja a szervezete ezt a nyomást. A lelkében pedig mintegy kitörölhetetlenül benne van a fájdalom, és nem nagyon engedi másfele terelni a gondolatait sem, mindig ugyanoda jut vissza…
És persze vannak megható pillanatok, amikor a gyermeke, ( aki egészen máshogy érzékeli a világot) rendre megkérdezi: „ugye még nem kell az utcára költözünk? és nekem elég, ha csak egy héten egyszer ehetek csokit!”
Na igen, az ilyen és ehhez hasonló mondatokra nem tud mit mondani, csak átöleli, és nyeli a könnyeit…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: