A napi teendőkön túl viszonylag sokat beszél sorstársaival, és páran ( akik még merik ! ) tartják vele a kapcsolatot. Nem borzasztó? Akiket még nem rúgtak ki, annyira félnek, hogy se telefonban, se email-ben nem mernek érintkezni az egykori kollégával! Persze jól tudja, mikor még ő is dolgozott a cégnél, mindig suttogták, hogy lehallgatják a telefonokat, és figyelemmel kísérik, ki, mikor, mennyit dolgozik, de ezzel akkor azért nem törődött, mert annyi volt a feladat, hogy azt gondolta: végzi rendben a munkáját, adott határidőre mindig elkészül vele, miért kéne még ezen felül a hülyeségekkel is foglalkozni?
Nem furcsa? kötetlen munkaidőben volt, a belépő kártya is egyfajta bizonyítékként szolgált, hogy dolgozik, de még ezen felül egyfajta jelenléti ívet kellett vezetni! Könyörgöm, egy riporter aki dolgozik egy témán, azt ki kell találni, utána kell olvasni, le kell szervezni, el kell készíteni. Ezt a munkát nem lehet csak 8 és 16 óra között végezni, mert egy valamire való újságírónak nyitott a szeme és a füle, bármikor, bármilyen helyzetben is van, és agyban memorizál! Arról már nem is beszélve, ha otthon, csendben és nyugiban képes csak valaki riportot írni! ( bár ott nincs jelenléti ív ) Ez olyan, mintha a nagy költőket és írókat arra köteleznék, hogy csak és kizárólag, egy adott helyen alkossanak!
Mi lesz annak a vége, és hova vezet, amikor bármit megtehet egy munkáltató a beosztottjaival? Hol vannak az érdekképviseleti szervek, a szakszervezet? Mikor lesz hazánkban egy olyan erős szerv, aki fellép a dolgozók érdekében, és nem engedi őket az utcára tenni, megvédi minden olyan törvénytelenségtől, ami sérti a munkavállalók jogait?!
Jól tudja, hogy ezek a kérdések, nem csak saját magában merülnek fel, hanem sokakban…. Hol könnyebb erről beszélni, hol nehezebb… de még van cél, amiért érdemes hajtani: olyan munkát kell találni, amit szívesen végez, és meg is fizetik! Javasolta a többieknek, hogy alakítsanak egy csoportot: „akiket kirúgtak az MTV-ből címmel”! tartasanak pár ötletbörzét, ki mit javasol, milyen képességeik vannak és arra milyen mértékben tartanak igényt az emberek! Ettől függetlenül jó páran nem hagyják annyiban a dolgot, és jogi útra terelik, de addig is élni kell.
Most ahogy visszagondol az egykori csapatra, már a 90 %-át elbocsátották, volt aki még öngyilkos is akart lenni, de minimum egy depressziót átélt, saját bevallása szerint hetekig csak feküdt az ágyban. Még leírni is szörnyű, nem hogy átélni.
Most ő ehhez képest jól van, persze régóta küzdő típus, de ez őt is megviseli… sokkal jobban, mint gondolta. Kell egyfajta kontroll saját magával szemben, na és a hite és az akarata.
Köszönöm, hogy figyelemmel kíséritek…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: