Délutánig nem hívta a szakszervezet elnöke, ebből nagyjából sejtette, hogy mi az ábra: vagyis, végleg vége! Nehezen tudta kihúzni belőle a történteket, de összeállt benne a kép! Rossz hangulatban és gyorsan túl tették magukat a jelenlevők a megbeszélésen, ahol állítólag a HR-es úgy „söpörte” le azoknak a nyomorult helyzetben lévő munkavállalóknak a beadványait, (amelyet mellesleg a szakszervezet vezetője képviselt), mint a ruháról a morzsát! És még volt egy megjegyzése is: „Mindenki vissza akar jönni? mit képzelnek ezek?”
Bár ezt még írásban senki nem közölte velük, de a szakszervezet szerint le kell ülni az ügyvéddel és megbeszélni a „hogyan továbbot” Őrület! Ilyen emberek hozzák meg az ítéletet úgy, hogy fogalmuk sincs kik ők valójában, nekik a kirúgottak darab- darab, egyre megy…
Az utóbbi hetek, napok leginkább egy agár versenyhez hasonlíthatók, ahol a műnyúl mindig gyorsabban fut, mint a kutyák, és csak futnak és futnak… talán már látják a célt is, de mintha sosem tudnának odáig elérni… amikor telefonon beszél a kirúgottakkal és a nem kirúgottakkal, annyira felhúzza magát, hogy már sokszor úgy érezi: menten szívinfarktust, vagy agyvérzést kap! Azért ennyit nem ér meg az egész, de persze így jár az, aki hisz még az igazságban, ezért szidhatja magát!
Délelőtt próbált időpontot kérni a legmagasabb vezetőhöz, természetesen nem kapott, helyette egy újabb kérvény megírására buzdította a titkárnő, amit megtett, bár arról sincs meggyőződve, hogy elolvassa-e egyáltalán!
Ez egy agyrém, egy rémálom, esténként már olyan fáradtnak érzi magát, mintha egész nap komoly fizikai munkát végzett volna. Na igen, a lelki megterhelés, a pszichés nyomás iszonyú. Nem csak saját maga fáradt már bele, de a környezete, barátai, testvére mind azt várják: „ na, hívtak már valami jó hírrel”?
És érzi az ő csalódásukat is, olykor még ő ad némi vigaszt nekik, embertelen dolog ez. Újabb hétvége kételyek között, aztán újra egy hét… hogy ennek mi lesz a vége?
Talán a jó Isten tudja…mert amikor a józan ész már kevés, akkor a helyébe lép a hit, és ő, mindig hitt magában…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: