Nehezen szokja meg ezeket a napokat… az utóbbi évtizedekben nem volt olyan eset, amikor két hétnél hosszabb ideig lett volna szabadságon. Akármilyen nagy is volt a hajtás, pár nap pihenés után, mindig hiányzott neki a munka, ami tulajdonképpen számára, nem is a klasszikus munkát jelenti. Egy volt riportalanyától hallotta a bölcs megállapítást: „aki a munkáját szereti, az nem dolgozik”! és ez mennyire így van!
A napi teendőkön túl, tulajdonképpen nincs dolga, leszámítva a folyamatos töprengést a jövőjén, mert még mindig nem tudja a sorsát: le kell-e számolni mindent azzal a céggel, ahol 15 évet töltött, ahol olyan neves televíziós személyiségektől tanult, mint Feledy Péter ( megannyi műsorai közül a legtöbben talán az Ablak cíművel azonosítják), vagy lépjen tovább, más területre, más munkákat végezzen el, amiért kap majd valamennyi fizetést!
Még mindig összerezzen, ha megszólal a telefon, ilyenkor rendszeresen átfut az agyán: na most hívják a munkahelyéről, és most tudja meg a végleges ítéletet! Kicsit hasonlít ez a helyzet ahhoz a régi bírói döntéshez, amikor az elítélt felett pálcát törtek, és ez azt jelentette: nem változtatnak a döntésen, végleg vége!
Tegnap megint szembesült azzal a ténnyel, hogy milyen furcsán értelmezik egyes személyek: „ jó tett helyébe, jót várj”! mondást. Valakitől cinikusan egyszer azt hallotta: „nem tudtad, hogy a jó tett, elnyeri méltó büntetését”?! Na igen, amikor még egy napilapnál dolgozott, egy fiatal lányt beajánlott gyakornoknak, ez olyan jól sikerült, hogy ma már kiemelkedő pozícióban dolgozik, mondhatnánk úgy is: szép karriert futott be. Átvillant az agyán, hogy hátha tudna neki segíteni munka ügyben, de sajnos nem reagált, semmilyen kommunikációs csatornán! Ez nagyon vacak érzés, mintha leöntenék mosogatóvízzel… pedig teljesen normális, emberi hangon is le lehetne reagálni, amiből nincs sértődés. Ez csak a saját hülyesége, hogy az őszinteség mindig az egyenes út?
Azért még bizakodik…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: