A viharok vihara! Röviden így jellemezheti ezt a napot! A „sorstársai” beszámolója szerint, mindenkinek meg kell kapnia a héten a levelet, amelyben jó vagy rossz hír leledzik! ( végleg kirúgják, vagy visszaveszik és folytathatja a munkáját)
Ezért azért több, mint izgalmas… szívszorító, sorsdöntő, és nagyban meghatározza az életét! A bizonyos levél megnyitásáról egy nagyon kedves riportalanya jutott eszébe, aki fiatal kora ellenére, daganatos betegségben szenvedett. Számtalan gyógymódot alkalmaztak nála, a barátai jótékonysági koncerten gyűjtöttek a felépüléséhez szükséges terápiára, és egy bizonyos idő elteltével újra CT felvételt készítettek róla, amelynek az eredményét postán küldték ki. Amikor a riport készült megmutatta, hogy a polcon van a boríték, de nem akarja, nem meri kibontani, mert akkor szembesülnie kell a valósággal! Hát most őt is ez az érzés keríti hatalmába, mint egy ítélet, ami már minden bizonnyal megszületett, csak ő nem tud róla. Hogy lesz majd bátorsága megnyitni a levelet, remegő kézzel és utána sírni, megkönnyebbülni, vagy nevetni? Ezen a napon megtudja…
Az a pár kolléga, szűk ismeretségi köréből, akiket visszahelyeztek az állásukba, azt mondták: hosszú ideig alig tudtak megszólalni, csak nézték a levelet… az elmúlt egy hónap alaposan megtépázta a lelküket. Igen, ez a szorító, „nem találom a helyem” akkor is fázom, ha meleg van érzés, nagyon ismerős.
Volt egy telefonbeszélgetése a szakszervezetek vezetőjével, aki elszörnyedt amikor saját helyzetét ecsetelte… ma délutánra, vagy kora estére ígért választ, miután újra leülnek a vezetőkkel a dolgozók ügyében.
Hát szép hétvége elé néz, mégis optimista, hisz abban, hogy helye van a szakmában, hogy képes tovább menni, a nehézségek és a kialakult helyzet ellenére is megtalálni az örömöt a munkájában, hiszen a láthatatlan, hétköznapi hősöknek, győzni kell!!!
Kedves Viki!
Szurkolok neked! Mikor kapod meg azt a bizonyos levelet?