-„Tudod, hogy évekig is elhúzódhat egy munkaügyi per, miközben többször is megaláznak! Lelkileg, fizikailag, na és anyagilag ez nagyon megterhelő”! ezt mondta egyik volt kollégája, akit szintén kirúgtak, és ő nem perelt, hanem aláírta a közös megegyezést. Ugyanakkor olyan személyről is tudott, aki évek óta a bíróságra jár. Nem a közvetlen felettesét idézték be, hanem egy magasabb rangú vezetőt, akinek nem is lehetett rálátása a kollega munkájára, és mégis azt vallotta: „azért rúgtunk ki, mert nem voltál elég tehetséges!” Miközben többek között Kínába is elküldték…. Igen, ez megalázó és nyilván, ha egy főnök be akar tartani, akkor meg is teszi…
Na igen, ahogy közeledik az a nap, amikor őt is behívják, nem tudja mi lenne a legjobb megoldás: igazságérzete azt súgja, hogy menjen el a végsőkig, hiszen a volt munkakörére kell egy másik ember, viszont a munkáltató a csoportos leépítést azzal indokolja, hogy költséget takarít meg. Hát van min töprengeni…miközben ez a nyomott lelkiállapot folyamatosan kíséri, éjjel sem hagyja nyugodni.Az jó, hogy többször is beszél a kirúgott kollégákkal, és azokkal is, akik még várják az elbocsátásukat, de ez nagyon megviseli. És az is, aki szerint azért nem hívja fel és azért nem ír emailt, mert lehallgatják a telefonokat és kontroll alatt van a levelezés is… hát erre nem tud mit mondani.
Sürgetné is az időt, meg nem is… ez a munka több számára, mint feladat, ez szerelem, amivel szakítani kényszerül.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: