Egész nap a veszteség érzése volt túlsúlyban, pláne mikor sorstársaitól azt az információt kapta: ezen a héten mindenki megkapja a végleges felmondását. A politikának és a politikusoknak sikerült szétverni azt az intézmény, ami olyan kedves volt neki…
Tehát jobb, ha megbarátkozik a gondolattal, lezárja azt amit lehet, és elkezdi magát újjá építeni! Egy volt munkatársát 4 évvel ezelőtt rúgták ki, és azt mondta: legalább másfél év kellett neki, hogy észhez térjen, akkora volt a veszteség érzése. A pszichológia egy évet ad a gyász ( veszteség) feldolgozására, persze ez nem azt jelenti, hogy ez idő alatt végleg kitörölhető a fájdalom, és nyilván különbözőképpen kerülnek feldolgozásra. Egy biztos: a léleknek is kell idő a gyökeres változáshoz, a lehetőségekhez képest mindent el fog követni, hogy dolgozzon, keresi azt a megoldást, amiben kiteljesedhet. Lehet, hogy újra végez önkéntes munkát, (korábban gyerekeknek mesélt a kórházban) mert az is jobb, mint csak a háztartási feladatok. Erre szokták mondani, hogy a sors a legnagyobb forgatókönyv író, és a szereplők, jól vagy rosszul, elesve, vagy sebeket szerezve, de makacsul mennek azon a kijelölt úton, ami az övék, és amiben nemcsak buktatók vannak.
Azt még nem tudja melyik napon kell bemennie, a papírokat aláírni! Na az még egy komoly szembesülés lesz a valósággal: mun-ka-nél-kü-li! Kirúgott kollégáival közösen tartanak majd egy ötletbörzét, amikor összevethetik a képességeiket, lehetőségeiket és azon is töprenghetnek majd: mire van igényük az embereknek, és ők azt ki tudják-e használni úgy, hogy azért fizetést is kapjanak!
Még egy mókás hirdetés is kikerekedhetne belőle: kreatív, szellemi munkát végző, humoros, a fogalmazás világában jól eligazodó, ( online, print, elektronikus változat egyaránt), szervezéshez értő, lehetetlent nem ismerő, sikerre vágyó, lelkes kirúgott csapat, munkát keres:)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: