Ez a szomorkás, esős nap illett a hangulatához, és úgy is telt, ahogy arra nagyjából számított. Beszélt a kirúgottakkal és pár volt kollégájával. Vannak olyan típusú emberek, akik inkább elbújnak, ha bántja őket valami, ő meg szereti kibeszélni, bár így is marad benne kérdőjel bőven! Talán a miértekre a választ már nem keresi olyan intenzíven, mint egy hete, de abszolút igazságtalanságnak érzi, és a történtek mélyen beleégették a lelkébe a fájdalmat. Talán azért is jó beszélni, írni róla, mert így egy kicsit kiadhatja magából, és biztos többen átélték már ezt az érzést. Akármennyire is fáj, akkor is menni kell előre, mint egy tank, nincs idő az önsajnálatra, és minél hamarabb lesz munkája, annál hamarabb megnyugszik a lelke, mert kitörölni amúgy se tudja teljes egészében az elmúlt 15 évet.
Egyelőre végig járja azt a pár lehetőséget, amit talált, de azért van benne szorongás: képes lesz-e elölről kezdeni, hogy tud beilleszkedni, hogy fogadják, mennyire érzi, hogy csapatban van! Ez azért fontos, mert egy jó közösség nagyon is tud inspirálni, egy rossz viszont beletaposhat akár a sárga földbe, illetve konfliktusok sokaságával nyilván megvédheti magát, de az már rég rossz, ha támadják. Nyilván ezt majd az idő igazolja, ez idáig szerették a kollégái, és viszont. Ő volt az, aki észre vette, ha valamelyikükkel rossz dolog történt, és nem volt rest időt szakítani arra, hogy megbeszéljék, és jól tudták, hogy megőrzi a rá bízott titkokat…
Nincs olyan nap, hogy a gyereki ne tennének említést a kirúgásáról, de persze ő mindig megnyugtatja őket: minden rendben lesz, bár ezt belülről nem mindig érzi így…
Egyszer Popper Pétertől megkérdezték az egyetemen ahol tanított: most akkor tisztességre és becsületre neveljem a gyerekeimet, és kopjon fel az álluk, vagy terelgessem őket az irányba, hogy bátran lehet lavírozni a sűrűben, nyugodtan lehet rámenős, és nem mindig becsületes, így biztos lehet a megélhetés! Na igen, ő benne még a gondolata sem merült fel, hogy tisztességtelenségre nevelje gyerekeit, de erre a kérdésre Popper Péter sem tudott mit mondani!
Hát ilyen kétségek között telnek a napok, bő egy hét és pont kerül az elbocsátás végére…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: