Egy kirúgás margójára
Hónapok óta tudták, hogy be fog következni… a folyosói pletyka szerint az adminisztratív dolgozókat érinti leginkább, de ezt akkor senki se hitte el. Szinte mindenki arcára kiült a félelem és azt tükrözte: velem ez nem történhet meg.
Az ominózus telefonhívásnál azt mondta a titkárnő: „11:45-kor legyél a nagyfőnök szobájában!” Ha az ember egy ilyen hívást kap nagyon jól tudja: nem fizetésemelést ígérnek neki, még csak meg sem dicsérik, ( pedig lenne miért ), egyszerűen megsemmisítik… hiába volt jó munkaerő, ugrott első szóra, dolgozott betegen és felelősségteljesen, ezek egyáltalán nem számítanak.
Igaz ez csak egy előzetes értesítő a munkáltató részéről, hogy 30 nap múlva végleg lapátra kerül. És mi van addig? Addig még megalázzák rendesen: letiltják a belépőkártyáját, hogy még véletlenül se merészeljen bemenni a munkahelyére! a telefon- és számítógép kódját, céges mobil telefonjáról az internetet (!) , ne hogy két Wifi között el tudja olvasni az e mail-jeit!
A kirúgottakat látványosan mindenki sajnálja, de a tudatalattiban ott van: milyen jó, hogy nem engem érint! Egy kicsit hasonlít az orosz ruletthez: ma nekem, holnap neked! Vajon ki lesz a következő? És mit tehet egy újságíró, ha elveszik a fegyverét? Elhiteti magával hogy a „ tollát” nem lehet elvenni, és szétnéz a piacon milyen lehetőségei vannak? Bír-e egyáltalán gondolkodni, hogy mi lesz vele? Amit biztosan nem akar: sorban állni a Munkaügyi Hivatalban, közmunka programban utcán takarítani, és nyugtatót szedni…
Még van 29 napja, hogy megváltsa világot…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: