Egy kirúgás margójára

Ma minden volt, mint a búcsúban, ( sírás, nevetés, meghatottság), de összességében jó bánik lelke tartalékával, mert muszáj! Nem mondja, hogy ehhez nem kell egyfajta erő, és nem kell trenírozni nap mint nap, viszont azt is tudja, hogy ez az egyik erőssége. Ennek ellenére lehet sírni, dühöngeni is, olykor ez is egyfajta stressz levezetés, tréfából… Tovább »

Nem gondolta, hogy valaha eljön az életében az az idő, amikor azt kutatja: milyen tartalékai lehetnek, amit még felhasználhat a megélhetésükre! Elsősorban nem a zsebek kikutatására gondolt – bár az őszi kabátjában talált 500,- Ft-ot, aminek nagyon örült, és nem a két db 1.000,- Ft-os Erzsébet utalványra, amit még nem mert beváltani, csak tartalékolja, -hanem… Tovább »

Ha röviden össze akarná foglalni mi történt vele az elmúlt hónapokban és lelke mélyéről előveszi a maradék optimizmusát, akkor is úgy érzi: folyamatosan hullik rá a fekália és ő próbál minden egyes darabot lerázni magáról! A kirúgása egy olyan negatív spirált vont maga után, hogy nem győz vele lépést tartani! Nem csoda, ha hasonló élethelyzetben… Tovább »

Kell némi bátorság ahhoz, hogy leírja és nem szégyelli kimondani: érzi magán a kétségbeesést! Joggal, hiszen már negyedik hónapja tart a krízis, amiből nem tudja mikor sikerül kitörnie. Lehet, hogy már a szervezete a tartalékát használja, és olyan kevés az, amiből töltekezni képes. Egy ismerőse azt írta: „egy percig se engedd eluralkodni Magadban a kétségeket…. Tovább »

… és az utolsó csepp is kicsordul! Eddig is tudta, hogy nagy a baj, és akiktől ez idáig segítséget kért, (munka ügyben) vagy nem tudtak, vagy nem akartak érdemben reagálni a megkeresésre. ( kivétel az a pár ember, aki kifejezte együttérzését és arra biztatta, hogy ne adja fel) Ugyanakkor az is tény: nagyon beszűkültek azok… Tovább »

Kedves Olvasók! Bizonyára észrevették, hogy az utóbbi időben kevesebbet írtam. Tettem ezt azért, mert „ kipróbálhattam magam” egy rádióban. Gyakornoki szerződéssel! ami már önmagában is furcsa az én koromban. Ez azt jelenti, hogy négy-hat hétig ingyen kell dolgozni, miközben tesztelnek. Tanulságos volt az egész…íme egy kis összefoglaló Nem babra ment a játék, hanem véresen komoly… Tovább »

Hát eljött az utolsó pillanat is,  már csak egyetlen aláírás hiányzott a teljes elszakadástól, és amikor egy táskában elhozhatta azokat a tárgyakat, amelyek évek óta az íróasztal fiókjában foglaltak helyet:  almapucoló kés, csoki, szőlőcukor, néhány levél a volt riportalanyaitól – amit még postán adtak fel, – pár  gyerekrajz,amit szintén neki címeztek, hálából…egy darabig törte a… Tovább »

Kedves blog-látogatók! Ezúton szeretném megköszönni a látogatásokat és azt az együttérzést, amit hozzám intéztetek. Jól tudom, hogy sokkal többen olvassák, (olvassátok)   mint amennyi „tetszést” kap a blog! Elfogadom, hogy  kevesen mernek nyíltan írni, ( legtöbben emailen keresnek meg) de  annak egyáltalán nem örülök, hogy mindez  félelemből történik! Azt meg végképp nem tudom hova tenni, hogy… Tovább »

Egyáltalán nem számított rá, hogy ez bekövetkezhet, de ha idáig még nem lett volna száz százalékig meggyőződve arról, hogy ő rakta fel arra a bizonyos kirúgási listára, ( ami nagy titokban a dolgozók háta mögött készült); akkor abban a szituációban – mindez végleg bebizonyosodott! Ahhoz túl jó ember ismerő, hogy ne tudna olvasni és ne… Tovább »

Automatikusan készült az ünnepre, ahogy szokott: némi ajándék beszerzése, bevásárlás, főzés, takarítás és minden ami ezzel együtt jár. Az ünnep érzése ezúttal elmaradt, ugyan minek is örülhetne? Persze a gyerekek, – bár már nagyok) de ugyanúgy elvárják a „ Nyuszi hozta ajándékokat”, mint mikor kisebbek voltak. A nagyobbik gyerkőc fogalmazta meg egyszer így: „attól mert… Tovább »